​

1870. június 24-én Carlo Gastini és a valdoccoi oratórium addigra már felnőtt, egykori első növendékeinek egy csoportja meghívta Don Boscót a Piazza Statuto egyik bárjába. 22-en jöttek össze, hogy felköszöntsék őt névnapja alkalmából. Kávéscsészéket ajándékoztak neki, hálájuk jeléül köszönetként a nevelésért és a szeretetért, amit tőle kaptak. Ezen az eseményen először hívta őket Don Bosco "voltnövendékeknek". (Ex-allievi – EX.DB)

 

1874: Don Bosco külön napot jelöl ki, hogy találkozzon a volt növendékekkel,

akikkel az egész napot együtt tölti (mise és ebéd), elindítva ezzel az éves rendszerű találkozót.

 

1876: A növendékek és a volt növendékek éves ünnepségén most először kezdenek

megemlékezni az elhunyt volt növendékekről is.

 

1877: Először esik szó egy bizottságról, amelynek elnöke Gastini, és amely az Oratórium

Öregdiák Társaságát irányítja.

​

Ilyen módon alakult meg és terjedt el a mozgalom, amely hatalmas és ma már jelen van az egész világon.

​

A tizenkilencedik század vége és a huszadik század eleje között egyesületek és kezdeményezések, amelyeket XIII. Leó pápa Rerum Novarumja ösztönöz, virágzásnak indulnak. 1901-ben megjelennek az első tengerentúli volt növendékek Argentínában.

​

1908-ban Boldog Rinaldi Fülöp, Don Bosco harmadik utódjának köszönhetően a Szalézi Voltnövendékek Világszövetsége elfogadta első hivatalos alapszabályzatát. A Don Bosco Voltnövendékei Világszövetsége a szalézi intézmények (iskolák, plébániák, oratóriumok, ifjúsági központok stb...) egykori tagjai és Don Bosco barátaiból áll. A Voltnövendékek szerte a világon jelen vannak, és a Szalézi Család legnépesebb csoportját alkotják.

​